Kedves versek

Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz. A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, hogy szeretsz. A párnám sírva téptem, nem súgta a sötétben, hogy szeretsz. Tudom már, kedves, hallod, tudom, ha be se vallod, nem szeretsz.

Te vagy az, aki után lámpással futottam, Te vagy az, akit vakon is megtaláltam. Te vagy az, akiért érdemes az élet. Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk! Belőlem már te ki nem válhatsz, mint halál a születésből, éjszakáimból az álmok, élők a múló időkből.

mindenről te jutsz eszembe rólad minden eszembe jut minden rólad jut eszembe mindenről eszembe jutsz mindenről te jutsz eszembe

A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.

ahogy az eget láthatóvá teszi egy madár, egy füstcsík